Annyi szó esik zebrán gyalogosokat majdnem és tényleg elütő autókról, ezen gyalogosként és kerékpárosként mindig felháborodom, tapasztalom eleget, főként utóbbiként.
Szombaton volt alkalmam a másik oldal nézőpontjából is eltöprengeni rajta.
Féltem az autómat. Hiába egy fémdobozzal ütök el egy puhatestűt, azért a motorház behorpad, a szélvédő, a fényszóró betörik. Kell ez nekem?
És lehet sokkal rosszabb. Miskolcon vágtam át, kelet felől, a 3-asról, északnak, a 26-os felé. Van egy elkerülő már erre is (nemcsak a dél felől jövő M3/M30/3-asról a keletnek menő 3-asnak), ami ipartelepeken megy keresztül, eléggé elhagyatott környék, de az út minősége jó.
Több kanyar és lámpa is van, így nem lehet száguldozni, így egy kanyar felé haladva már messziről láttam az embereket az úton. Kettő már a jobb oldalon, de a baloldalról többen jöttek át még. De eszük ágában sem volt sietni, pedig látták, hogy jövök. Már elég közel értem, amikor az egyik még sétált át suttyójárással, a felezőn alig volt túl. A baloldalon, egy bokorból még vagy hárman bújtak elő.
Kisebbségiek voltak igen, néztek is, olyan "mijafasztakarsznebámuljköcsög" tekintettel. Ha nem akar lemenni az útról, dudáljak? Voltak vagy nyolcan-tízen, mind felnőtt szép szál cigányember. Körbevesznek, én fékezek, megállok, aztán baj van. Üssem el? Utóbbi esetben rákényszerülök. A kocsiban csak károm lesz, ezek meg vérbosszút esküdnek, aztán én meg meneküljek? Ha elütöm, tuti engem kiáltanak ki hibásnak.
Oldjuk meg mindkét problémát egyszerre.
Fel kell ezeket vinni Pestre, kritikus gyalogosátkelőhelyekhez. Még a legbunkóbb feketemercisuvos is kétszer meggondolja, hogy egyet is elcsapjon, elsodorjon, mert ha a többi kisebbségi elkapja, meglincselik. Neveljük az autósokat.
Ha meg mégis elütnek közülük, hát így jártak. (Ők sem gyalogoskánt közlekednek, hanem mintha minden az övék lenne, és nekik mindent lehetne. Szóval nem sajnálnám.)
Utolsó kommentek