Utolsó kommentek

Túlélési statisztikám

Személyes "élményeim" Magyarország útjain. És egyéb autósságok.

Donorok

2011.10.03. 13:00 | bonifac | 1 komment

Címkék: motoros gyorshajtás

Öten voltak, kettő egyszerre, majd még három egy csoportban.

Vasárnap, 17 óra körül, körülbelül itt.
(Aztán itt megálltak, sisak le, röhögtek, megtárgyalták. Mit?! Gondolom utána meg visszaindultak.)

Ha magamhoz viszonyítom a sebességüket, akkor nem túlzok (simán mernék fogadni), ha azt mondom, jóval 200 km/h felett mentek.

Ők azok, akik miatt gyűlölik a motorosokat. És ők azok, akik nem értik meg, mennyire veszélyes ez.

Az egyik fele az, hogy ekkora sebességnél elég egy apró olajfolt, egy útegyenetlenség, egy nagyobb testű elgázolt állat (ebből egyébként elég sokat láttam a hétvégén), és ő máris nem él. Ami mondjuk engem cseppet nem érdekel.
A nagyobbik baj akkor van, amikor valaki megijed - érthető, az én adrenalinszintem is felugrott, amikor elvillant mellettem az első kettő - , elrántja a kormányt, és netán ártatlanok is sérülnek.

Mert bárki bármit mond, szinte lehetetlen az ilyen gyorsan száguldó motorost időben észrevenni. Az egy dolog, hogy nem számítok rá, ki számít ekkora esztelen sebességű járműre közúton.
De matekozzuk csak kicsit.

90 km/h sebességnél 25 métert teszek meg másodpercenként.
210 km/h (csak, hogy könnyebb legyen számolni) sebességgel 58 métert teszek meg másodpercenként.
Nem tudom, ki milyen gyakran néz a visszapillantó tükörbe nappal, országúton - nem autópályán - napsütésben, relatíve egyenes alföldi úton, én mondjuk félpercenként. (Nyilvánvalóan változó gyakorisággal.)
De autóstársakat látva azt hiszem, én még az az átlagnál gyakrabban teszem. :-)

Ez azt jelenti, hogy miközben én haladok 90 km/h-val, a fent említett fél perc alatt, míg én nem néztem a visszapillantó tükörbe, a 210 km/h-val száguldó motoros hozzám 1 km-rel kerül közelebb! (990 méter egész pontosan). Csoda, hogy nem veszem időben észre?

Aztán, ha elpatkol az út szélén, akkor szokott jönni a szöveg, hogy olyan jó gyerek volt, mindenki szerette, úgy sajnálja mindenki. Pedig megérdemli, senki nem kényszerítette, hogy közúton eszement módon gyorshajtson, ezzel a saját és mások életét is veszélyeztetve.
Az azért jó volna, ha fejsérülésbe halna bele, mert az agya úgyis használhatatlan szerv, a többi meg ép maradna, az jó lesz másoknak. Köszönjük.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://vezetek.blog.hu/api/trackback/id/tr283272850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

titan 2011.10.05. 10:24:10

Hát igen, ez egy probléma.
Ahogy az is, hogy ugyanezt írják/mondják akkor, amikor az autós vált sávot anélkül, hogy egyáltalán tudná mi van az előtte levő téren kívül. Ebbe is haltak már bele sokan. Mindkét oldalról illene javítani a statisztikát (hogy a többi közlekedőt meg se említsem)
süti beállítások módosítása