Pakolok ma öt óra körül az egyik barkácsáruháznál, mellettem anyuka két-háromévesforma gyerekével, szintén biciklivel. Gyerek matat még, anyuka sürgeti. "Siessünk, mert nincsen lámpánk." (Ötkor már régen késő.) Gyerek nem érti. "Siessünk, mert nincs lámpánk, és ha találkozunk egy rendőrbácsival, úgy megbüntet mint a sicc."
Okos anyuka. Szóval nem az a baj a lámpahiánnyal, hogy valaki nem vesz időben észre, és halálra gázol a gyerekkel együtt, te debil tyúk? Csak a bírság, az. Na ezt a sötétséget kéne kiverni a fejekből.

A Cserepes sor melletti saroknál ütöttek el először majdnem. (Ki voltam világítva.) Egyedi dekorációs Kangoo volt, sietett. Láttam a kanyarban a fényszóróit, gyanús volt, lassítottam. Ha nem teszem, elüt.

A második eset a Belvárosi híd lábánál volt. Állunk vagy hárman bringások a pirosnál, a felfelé vezető úttal párhuzamos zebrán már piros, tehát az autóknak is, de egy BMW még nyomja. A mellettem lévő srác elindult, jogosan, nekünk már zöld volt. A BMW akkor ért oda (!). (Vagyis már amikor gyorsított felfelé, akkor piros volt neki.)
És még ő villogott a srácra. Aztán kikerülte, és ment tovább fel a hídra. Nem kopasz volt, az még kiszállt volna anyázni, és agyonverni a bringás srácot. Kopaszné plázapicsának néztem. (Várta a kuncsaft, késésben lehetett.)