Azaz csak majdnem.
Ma reggel - tőlem szokatlanul korán, egészségügyi okokból - a rakpart felől, az árvízi emlékműtől téptem fel bringával. A Tisza Lajoson jött a 8-as troli, megvártam míg bekanyarodik (jobbra), majd én is utána (balra). A mögöttem jövő autó is bekanyarodott utánam a Semmelweis utcába, a klinikához.
Jobboldalt a járdán ment egy nő. Elindult át a fűsávon, szemmel láthatólag át akart kelni az úttesten.
Jóval előttem a troli már megállt a megállóban, kicsit lassítottam, hadd szálljanak le az utasok, aztán mehetek a troli után tovább (nem tudtam, hogy végállomás lévén, vesztegel még ott egy darabig, ritkán járok erre).
Ez volt a nő szerencséje. Ugyanis elérve a padkát, balra nézett, felém, a mögöttem jövő autót - aki közben engem előzni kezdett - megvárta míg elhaladt, majd lelépett az úttestre. Pont elém.
Sikoltó hátsó gumival álltam meg, és a fülemen kifröcskölő adrenalintól arra sem volt erőm, hogy annyit nyögjek, anyád, vagy miabüdösfrancotcsinálszteostobabaromtehén. (Ezúton is hadd pótoljam.)
Ezután álltam ott remegve, a troli mögött, az agyam rebootolt, mivel képtelen volt feldolgozni ilyen szintű ostobaságot. A nő bement a koliba, szerintem konyhásnéni lehet ott, vagy takarítónő. Persze észre sem vette, hogy éppen most gázolták majdnem el.
Ez már nem is az az eset, amikor néz, de nem lát. Az autót látta. Engem nem? Mit hitt? Hogy kerékpáros, oszt az úgyis lassú? Vagy csak bizonyos méretnél nagyobb tárgyakat vesz észre, mert kora reggel még csak az egyik agysejtje működik?
Ha nem néz felém, és úgy lép le, még az is jobb lett volna, azt látom, hogy bamba, lassítok vagy csengetek, de így.... Hiszen felém nézett, az autót megvárta, soha nem gondoltam volna, hogy képes elém lépni.
Hogy miért nem a troli elé.....
Utolsó kommentek