Lényegében ennyivel le is volt rendezve.
Nem, nem gázolt el. De nem rajta múlott.
A Felső Tiszapart és a Göndör sor találkozásánal történt. Ő a körtöltés felől jött, fentről (kb. száz méter, egyenesen), én vele szembe az Irinyi János úton, - biciklivel - egyenesen. Épp nem esett. Indexelt, balra, láttam is, de közel voltam, csak megvár. Nem várt, befordult elém. Fékeztem állat módon, meg is álltam. Ő ment tovább, észre sem vett, azt sem, hogy éppen majdnem elütött egy bringást.
Felbasztam magam, megfordultam, eltekertem utána. Meglett, csak a második utcáig ment, mentek a gyereket/unokát látogatni. Épp kiszállt. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy épp most ütött el majdnem. Nézett kerek szemekkel. Elnézést, nem láttam, mondta. Otthagytam, mert nagyon pipa voltam, nem akartam valami nagyon csúnyát a fejéhez vágni, csak egyszerűen elborult az agyam, hogy majdnem elgázol valakit, és észre sem veszi. Mondhattam volna, hogy dugja fel magának az elnézését, mit mondana, ha az ő gyerekét gázolná majdnem el valaki, "mertnemvetteészre", és amúgy bocs. Biztos csak legyintene, ugye? Naná, hogy nem.
Pisztáciazöld Kia Soul volt, N-es rendszámmal. Papa és mama ültek benne. A mamát sem tudom hova nézhetett, amikor egyenesen jöttem szembe, ja, nem mellesleg világítózöld esőkabátban.
Muszáj volna a jogsihosszabbításon szigorítani. Szimulátorban fel kéne mérni a valós vezetési képességeket, mert amikor valaki így közlekedik, hogy konkrétan nem látja a másik közlekedőt, ott nagy baj van. Apámnak is biztos elvennék a jogsiját, de talán az a jobbik eset, és nem az, hogy önhibájából közlekedési balesetben hal meg.
Utolsó kommentek