Az algyői MOL kúttól hajtottam ki Hódmezővásárhely felé. Ez egy olyan kétsávos körforgalom, ahol a külső sávból csak az első és a második kijáraton lehet kimenni, ahhoz, hogy a harmadikon ki tudj jutni, be kell sorolni a körforgalom belső sávjába.
Benne voltam már igencsak a körforgalomban - még a külső sávban - , Szeged felől jött egy Ford a belső sávban. Valahogy éreztem, hogy baj lesz.
Simán bevágott elém, még jó, hogy elvettem a gázt. Fékeztem, dudáltam. Egy idősebb, rövid ősz hajú picsa ült benne, csak intett, hogy bocs, és már ment is, nem is lassított. Végül is csak egy körforgalomba behajtva nem adott elsőbbséget. Anyád, ha nem figyelek ennyire, ott álltunk volna egy-két órát, összetört autókkal, várva karácsonykor a helyszínelőket. Mert, lehet, hogy én nem tudok elmenni onnan, neked talán csak a sofőrajtó bánja, de hogy rendőrt hívok, az biztos.
Volt az esetnek egy harmadik résztvevője. Ő a külső sávban érkezett a Ford mellett a körforgalomba. Megállt, és lila fejjel ordított. NEKEM!
Szép autója volt (az a 15 éves BMW X5 a kínai nyári gumikon fajta). A sofőr meg passzolt hozzá a szép napszemcsijében. Ahogy továbbindultam, padlógázzal kikerült, szabálytalanul sávot váltva a körfogalomban, és elszáguldott.
Azóta sem értem. Mi volt a baja? Hogy nem törtek össze? Hogy feltartottam 5 másodpercre? Hogy ő nem jöhetett belém a Ford helyett? (Ha az nincs ott, ez a bunkó tuti belémszáll.)
Utolsó kommentek