Túlélési statisztikám

Nem is értem, hogy miért nem tanítanak játékelméletet, akár már általános iskolában is. Egyrészről érdekes is, másrészt hihetetlen, hogy mennyi mindenhez van köze a hétköznapi életben. (Potyázás/bliccelés, közös legelő/tulajdon, magányos hős, gyáva nyúl és még lehetne sorolni)

Interdiszciplina, én speciel filozófia keretein belül tanultam, de inkább a matematikához van köze.

Hogy is kerül ez ide?
Hát úgy, hogy tulajdonképpen az autóval közlekedés is egy játékelméleti dilemma.

Vannak ugye a szabályok (gyengébbek kedvéért KRESZ). Ezeket be kéne tartani.

Ha én nem tartom be, akkor mi is van? Előnybe kerülök azokkal szemben, akik betartják (nem nagy előnybe, de mégis). De mi van, ha senki nem tartja be? Káosz, anarchia, tömegbalesetek. Vagyis az a nevetséges, hogy ha én nem tartom be a szabályokat, akkor is elvárom/feltételezem, hogy mindenki más betartja. El kell várnom, nincs más választásom. Ha azt kéne feltételeznem, hogy más sem tartja be, akkor nem szinte mernék kimenni az útra (a szuicid barmokat most hagyjuk számításon kívül).

De ha betartom, és feltételezem, hogy más is betartja, akkor nyugodtan közlekedhetem. Hiszen tudom, mi az elvárható, én is aszerint cselekszem.

Minél többen nem tartják be a szabályokat, annál rosszabb lesz. MINDENKINEK.
Minél többen betartják, annál jobb és biztonságosabb MINDENKINEK.