Túlélési statisztikám

Tegnap reggel minden csatornán minden időjós azzal jött, hogy hú, de esni fog, főképp az ország déli részén, délelőtt is, de délután aztán végképp.

Meg vizes is volt valamennyire az út, úgyhogy gondoltam, akkor nem jó ötlet biciklivel menni, bérletem még nincs (a buszjegy meg drágább, mint kocsival), tehát irány a garázs.

Be is értem gond nélkül, aztán a mélygarázsban nem tolatva parkoltam, ahogy szoktam, hanem orral balról oszlop mellé, előremenet. Meg is húztam a jobb első kerékívet rendesen. Egy mély és egy kevésbé mély karc, meg egy festéknélküli felület. Gyönyörű. Már csak ez kellett. Megvan a délutáni program.

---

Hazafelé indulván, a körútra én kisívben jobbra kanyarodtam volna, a velem szemben lévő utcából egy Volvo kanyarodott volna ugyanarra, de nagyívben balra. Indexeltem, és kezdtem fordulni, erre ő ki elém/mellém. Anyád. Fékeztem, ő meg mintha mi sem történt volna. Ez is tombolán nyerte a jogsiját. (Rendszáma: JVY-074, sötétbarna S80. A vén cigány benne folyamatosan dumált a bundás nőjének, többször is álltam meg később mellette lámpánál, át is néztem, de ő csak meredt előre és járt a szája.)

Délután a javítófestékkel ügyködtem a kocsin, hát csak annyit értem el, hogy messziről nem látszik, sajnos mivel a felület a karc miatt nem egyenletes, ezért közelről eléggé látszik. (Tudom, ez megesik, ha garázsban tartanám, és meg sem mozdulnék vele, makulátlan maradna.)


Ja igen, EGÉSZ NAP NEM ESETT.