Egyik olvasóm kérésére (is) kitérnék a bagóra. Két ok miatt tartozik ide. (A többi meg off lesz, de mindegy.)

Az egyik, hogy bizony veszélyes a vezetés közbeni dohányzás*. Aki rágyújt, az bizony odanéz, és az esetleg lehulló hamu kiváltotta reakciót nem kell részleteznem.

A másik, hogy kevés olyan utálatos és bunkó szokása van az emberiségnek, mint a zárt helyre befüstölés. Láttam már nagybevásárlás után autóba szálló papát-mamát kétévesforma gyerekkel, a szülők első dolga a kocsiban a rágyújtás volt, a gyerek - elöl az anyja ölében, gyerekülés az minek - meg a résnyire letekert ablak felé - tél volt - nyújtogatta a kezét.

Az olyan tahót is, aki a liftben rágyújt, bezárnám egy 3x3 méteres ablaktalan szobába egy napra, két doboz cigivel. Aztán eldöntheti, hogy rágyújt, vagy levegőt vesz. De ilyen pl. nálunk a lépcsőház is. Ötemeletes, lift nincs, de nem bírja ki a bunkókám azt a 20-30 másodpercet, míg ki nem ér a kapun. Télen zárva vannak a lépcsőházi ablakok, a füst feljön, megül, sőt be is szivárog az ajtó levélbedobóján.

Ja, igen. Azt felfoghatnák végre a cigisek, hogy ők a nemdohányzók számára egész egyszerűen BÜDÖSEK. A ruhájuk, a hajuk, a bőrük. Ez van. Ők már nem érzik, de egy nemdohányzó sokkal érzékenyebb a füstszagra.

(Azt nagyon szerettem, amikor még vonaton járva, a dohányos beül a nemdohányzó fülkébe - a dohányzó fülkék java üres, de nehogy füstszagú legyen, vagy mi? - ezért a nemdohányzó kiszorul a folyosóra, mert ő meg nem fog beülni a dohányzó fülkébe, aztán a dohányos kijön a folyosóra, és rágyújt a nemdohányzó orra alá. Király. Ez már nem így van, de persze hiába tilos már az egész vonaton rágyújtani, ugyanúgy az előterekben megteszik, és nem igazán érdekel senkit.)

Nem mellesleg a dohányzók érzik magukat korlátozva, hogy nem gyújthatnak rá akárhol. Nekem is sértődött már meg rágyújtani akaró vendégem, amikor megkértem, hogy az erkélyen legyen szíves, mert én a füstöt utána napokig érezni fogom. Tehát ő zokon veszi, ha az én nemdohányzó mivoltomhoz kell alkalmazkodnia. De ha én elmegyek hozzá, akkor ő simán rágyújt, hiszen otthon van. Tehát ott bezzeg természetes neki, hogy én, a vendég, alkalmazkodjam az ő dohányzóságához. Fair, mi?

Azon kívül, hogy szó szerint rontják a levegőt, nem tudom, feltűnt már nektek, hogy milyen természetesen dobják el a csikket a cigisek? Buszmegállóban állva, amikor ott a kuka, de úgy is, ha a szemetesbe tenni kevesebb energiába kerülne tenni, mint eldobni. Mert ez könnyebb. Kocsiablakon ki (hamutartója biztos van pedig), utcán bárhol, erdőben (!), stb.

A cigisekkel úgy vagyok, mint az autósbarmokkal**. Engem nem érdekel, hogy ő mit, milyen gyakran és hol szív, és hogy milyen gyorsan növeszti a tüdőrákját, csak nekem NE KELLJEN BESZÍVNOM A FÜSTJÉT. És bizony pl. egy buszmegállóban állva ez nehezen megy. És a legtöbb helyen a cigizők fel sem fogják, hogy a füst száll, terjed, viszi a szél. (Meg aztán marhára érdekli is őket.)

És a taxis ne sértődjön nekem meg, vagy az autóját eladni szándékozó, ha utálkozva be sem ülök, mert bűzlik. Ez van, ő választotta.

Történt velem olyan, hogy egy megbeszélésen, a láncdohányos vezető - az ő irodája volt, de a legtöbbünk nem dohányzott, igaz ezt nem tudta, de nem is kérdezte - simán rágyújtott. Na most, ha én szó nélkül kimegyek, akkor ki is volt a bunkó?

Még egy gondolat: emlékszem, milyen felháborodás volt, amikor azt mondták, hogy az extrémsportolóknak nem fizeti a tb a balesetből eredő kórházi ápolást. Ez valóban nem igazságos. Vagy ha mégis így marad, akkor ne fizesse a dohányosok rákkezelését, az alkoholisták májműtétjét sem. Ne az én adómból fizessék már ki egy láncdohányos kezelését, aki pontosan tudja, mivel jár a cigi. (Igazából persze fizesse mindenkinek a tb mindenét, ne legyenek megkülönböztetések.)

---------------------------------------------------------------------------------

A fentiekben nyilvánvalóan általánosítottam, ezért kérném azokat a dohányzó olvasókat, akikre ezek nem érvényesek, ne írjanak felháborodott kommenteket. Akikre meg igazak, azok először szálljanak magukba és gondolkozzanak el a fentiek valóságtartalmán.

Tisztelet a kivételnek, de ők sajnos igen kevesen vannak. A cigizésnek (mivel a szivar és a pipa teljesen más műfaj) semmi kultúrája nincs nálunk.

Nem tudom sajnálni a cigiseket, amikor szenvednek a függőségtől, rágyújtanának, de nem lehet, amikor köhögnek és fuldokolnak, amikor panaszkodnak anyagi helyzetükről (egy láncdohányos annyit költ cigire, mint nekem a komplett havi rezsim, pl.).

Ugyanakkor minden tiszteletem azoké, akik le tudnak szokni. Tudom, hogy nehéz. Le a kalappal.




*Nem szeretem ezt a szót használni, mert ebben benne van a szivar(ka) és a pipa is, amelyekhez viszont tartozik egyfajta kultúra, nem úgy mint a cigihez.

** Autós köcsögöknél ez természetesen azt jelenti, hogy ő mehet bárhol kétszázzal, törje össze magát, csavarodjon fel az első fára (bár a fát sajnálom, legyen inkább villanyoszlop) dögöljön meg nyugodtan, csak ne vigyen magával ártatlan embereket.