Hódmezővásárhelyen keresztül egy lámpánál állt be mögém egy fehér Mercedes A, benne egy fehér dzsekis törpekopasszal meg a csajával (a Shell kúttól indultunk mindketten, azért tudom, elég nevetséges volt, biztos a csajáé a kocsi). Rámvillogott, azóta sem tudom miért. Kiszállni nem volt kedvem, esteledett, fáradt voltam, meg talán be is pánikolt volna, ha kiszállok és hátrasétálok, pedig tényleg csak az érdekelt volna, hogy miért villog.

Ha netán azért, mert a féken álltam, és annyira zavarta a fénye, akkor üzenem neki, hogy ezt két okból szoktam:

1. Amióta hátulról jöttek belém piros lámpánál, addig nyomom a féket, míg a mögöttem lévő meg nem ÁLL.

2. Nyomva tartom, mert néha lehetnek olyan apró útegyenetlenségek, hogy ha leveszem a lábam, a kocsi lassan elgurul, és ilyenkor azért 20-30 cm-t odébbmegy, mire észreveszem, ami akkor nagy baj, ha a lámpánál rámállt a mögöttem álló köcsög. (De ha belegurulok, akkor fel lenne ám háborodva, de az eszébe nem jutna, hogy ha nem állna rám, ez nem fordulna elő.) A rámállást különösen utálom lejtős úton. Agyatlanok.

Ha ellenben azért villogott, hogy menjünk már (hárman álltunk a PIROS lámpánál, keresztben valóban nem jött autó, de nem lehet belátni, házak vannak), akkor legközelebb bátran kerüljön ki, és menjen, hátha jön egy magafajta 100-zal keresztben, hogy biztosan átérjen a zöldön. Én nem fogok neki mentőt hívni.