Volt szerencsém menni egy kört biciklivel a szegedi délutáni csúcsforgalomban. (Pár helyre be kellett ugranom, eléggé siettem is.)

Hát Szeged sem sokkal jobb, mint Budapest. Ugyanúgy elállták a kereszteződést a hazafelé 'siető' autósok, találkoztam igencsak bunkóval, aki az alsóbbrendű mellékutcából addig tolta kijjebb és kijjebb a VW furgon orrát, míg el nem állta a Kálvária sugárutat, és meg nem kényszerült rajta állni a forgalom, és még az onnan bekanyarodni akaró, elsőbbséggel rendelkező autós előtt is átvágott keresztbe.

Láttam majdnem ütköző autókat többször, hajszál híján nénigázolást biciklivel (a néni csak ment keresztbe járdán, bicikliúton, a lábát nézve), vagy a 47-esről a már régóta piroson átjövő régi utánfutós Passatost, akibe majdnem belement a zöldre a körúton meginduló forgalom.

De a csúcs számomra az volt, amikor az Attila utcában, a Mars tér előtt egy ház kis bejárójából jött ki egy középkorú hölgy, egy krémszínű Wagon R-rel. Az utca egyirányú, én a járdán gurultam LASSAN a 'tilos irányból'. Szembe gyalogosok is jöttek. Lassítottam, mert láttam, hogy a sofőr hölgyemény híján van mindennek, ami a vezetéshez szükséges, elsőre azt hittem, hogy a középső tükörben nézi magát. De nem, az egyirányú utca lehetséges irányába nézett, mereven, és közben lassan gurult kifelé. Ekkora már odaértem, és fékeznem kellett, erősen ugyan, de nem vészfékkel. Még mindig nem nézett rám. Megálltam, és a baloldali ablakon bámultam rá befelé, az orrom hegye 15-20 cm-re lehetett az ablaktól, az első kerekem még közelebb az ajtajához. Ő csak nézett a másik irányba tovább mereven. És gurult kifelé. Eszembe villant, hogy bekopogok az ablakon, de valószínűleg szívrohamot kapott volna. És végre kigördült az útra. Az egész tartott vagy 20 másodpercig, és EGYÁLTALÁN NEM VETT ÉSZRE. Mintha csak autóval közlekedne mindenki. Ha lassabban csorog előre, akkor valószínűleg megpróbáltam volna átmenni előtte, ő meg simán elütött volna, de akár egy gyalogost is. Az ilyeneknek ott helyben venném el a jogsiját. Mert elhiszem, hogy fáradt, meg bárkinek lehet kiesés a fejében, de ez egyik sem magyarázat, ha elüt valakit.

(Azért egy dolgot meg kell jegyeznem. amennyi bunkót láttam, kb. annyi normális embert is. Ugyan óvatosságból lassítok minden kerékpárutat keresztező járdánál, útnál, de sokan álltak meg, és engedtek át. Szemkontaktus és óvatosság, kéz a féken.)

(De azért ezen a háromnapos héten már éreztem, hogy itt a tavasz - bolondság - , többször akartak elütni kerékpárúton, hiába van elsőbbségem, ő nyomul, hogy 5 méterrel odább meg kelljen állnia; lassú nőszemély, aki azért is átmegy előttem szintén kerékpárúton, nem vár 3 mp-et, hadd vészfékezzek - bezzeg ha ismerné a fékjeimet, be lenne szarva - meg furgon, ami egy-az-egyben elállja kerékpárutat, sofőr benne ül, és túrja az orrát. Bár a legjobb talán ma reggel volt, az Oskola utcában, a híd felől mentem le a bicikliúton, amikor szembejött - a bicikliúton, mert hát a sor nem haladt fel a hídra, neki meg biztos sürgős volt - egy RR-es rendszámú, Vám- és Pénzügyőrség feliratú furgon. Meg is lepődtem. Hát igen, nekik is lehet mindent.)