Ahogy azt korábban ígértem, okoskodnék egy sort a - városi, közlekedési célú - kerékpározásról.

Valaki írta valahol hozzászólásként (a beszűkült nyomoronc), hogy minden kerékpáros takarodjon ki a városból, a bicikli falura való.

És eredendően igaza van. :-)

Tény és való, hogy a kerékpár - a Tour de France-ot most hagyjuk - inkább a vidék közlekedési eszköze (volt). A falvakban, kisvárosokban,
- ahol nincs tömegközlekedés (vagy közösségi közlekedés, ahogy manapság hívják, tagadjuk csak le a tömeget),
- és az embereknek vagy nem is volt autójuk, vagy nem engedhették meg, hogy szarni is azzal menjenek,
- távolságok azért vannak, de nem óriásiak,
ott teljesen logikus módon kínálkozott közlekedési eszközként a kerékpár. (Nagybevásárolni meg ritkán mennek.)

Kézenfekvő volt, hogy pár kilométeres útra nem veszem elő az autót, nem fogom be a lovakat, de gyalogolni meg csak lassú, inkább kerekezek. Az autóforgalom ebből - is - adódóan kicsi volt, így a balesetveszély is elhanyagolható, ebben nőttek fel nagyszüleink.

(Sajnos azt se feledjük, hogy pont emiatt vidéken a kerékpáros közlekedési kultúra katasztrofális. Gondolom mindenki találkozott már mindenféle jelzés és hátranézés nélkül előtte balra kanyarodó papával/mamával, kocsmatúrán résztvevő tökrészeg biciklissel, és persze falvakban az a ritka, ha sötétben egy kerékpáros ki van világítva. Ráadásul az öregeknek fogalma sincs - már - a KRESZ-ről.)

A nagyvárosokban a kerékpár eleinte valóban inkább sporteszköz lehetett. Nagyobb városban a távolságok is nagyok, meg ugye van tömegközlekedés is. És persze az autó használata is sokkal magától értetődőbb. (Azt meg azért tartsuk szem előtt, hogy minden nagyváros egyszer kisváros volt. :-))

De aztán egyre több autó lett, nehéz lett parkolóhelyet találni, drágult a benzin, a dugóban állni óriási időveszteség. A BKV-t szétlopták, az igazgatók zsebébe ment a pénz, új buszokra nem futotta, ami volt, az egyre roncsabb, koszosabb, de a bérletek, jegyek ára azért csak ment felfelé. A válság az emberekre is hatott, több lett a hajléktalan, aki szeretnek felülni egy - végül is mocskos úgyis - buszra melegedni. Meg ott vannak a közkedvelt orkok is, akik előszeretettel vernek meg utasokat, igaz a csoportosan potyázó pirézekhez nem igazán mernek szólni.

Sok ember kedve elment az autózástól, tömegközlekedéstől. Közben viszont okos közlekedéspolitikusaink, városvezetőink vigyázó szemüket nyugatra vetették, és látták, hogy ott kerékpárutakat építenek a nagyvárosokban, merthogy így kevesebben ülnek autóba, így csökken a dugó. (Meg persze a környezetszennyezés, de ez nálunk sosem volt annyira fontos.) És ők is hasonlóan tettek, igaz olcsóbb - és sokkal rosszabb - módszereket választottak, ilyen pl. a festékkel kerékpárút létrehozása.

Ezek a tényezők együtt vezettek oda, hogy a nagyvárosi kerékpárosok száma szaporodni kezdett. (Egészen annyira, míg lassan kritikus tömeget kezdtek alkotni.:-)) És ez, bárhogy is nézzük, az autósoknak jó, még ha nem is akarják ezt elhinni. A kerékpáros nem autóban ül, tehát nem növeli a dugót és nem foglalja a parkolóhelyet. (Emlegethetném a környezetszennyezést is, de Magyarországon vagyunk, úgyhogy mindegy.)

Az autós-kerékpáros ellentétnek négy fő okát látom.

1. Már említett okos közlekedéspolitikusaink. Akik úgy kedveznek az egyik csoportnak, hogy közben keresztbetesznek a másiknak. (Persze ebben ludasak az említett csoportok ritka hülye és elég nagyszájú tagjai is.) A csoportok meg egymásra anyáznak, mert annyi eszük van. Ahelyett, hogy egymással kötnének kompromisszumot, és közös javaslattal fordulnának a városvezetéshez.

2. A BKV. (Hogy miért csak a BKV-t említem, arról később.) A mocskos, lerobbanó, lassú, dugóban araszoló járművekkel lassan csak az jár, akinek muszáj. Egyszerűen kiiktatnak egy alternatívát a nagyvárosi közlekedésben, és ezt nem volna szabad megengedni.

3. A közlekedésre alkalmatlan emberek. Ezeknek mindegy, hogy gyalog vannak, kerékpárral vagy autóval. Miért gondolja valaki, hogy egy biciklis (vagy akár gyalogos!), aki nem néz szét, barom vagy süket és vak módon közlekedik, az autóval másképp tenné? Ha egyféle járművel nincs tisztában a közlekedés szabályaival, akkor más járművel fogja tudni?

4. Maguk a kerékpárosok és az autósok, vagyis a közlekedési kultúránk. Azt, hogy hogyan vezetünk, inkább nem részletezem. És - mint feljebb, ez is járműfüggetlen - megvannak az ilyenek a kerékpárosok között is. Akik tépnek a járdán, mennek kivilágítatlanul sötétben, meg a kerékpárosfutárok a kedvelt szidnivaló célcsoport, aki hivatásszerűen - és időre - száguldozik a városban. (Párhuzamként lehetne említeni a taxisok vezetéskultúráját. Na ugye.)

Én - szerencsére - Szegeden élek, autózom, tömegközlekedem, kerékpározom. Itt nem BKV van. (ugye kedves Demcsák Zsuzsa, 2:00 percnél) Ez azért fontos, mert Szegeden a tömegközlekedés még normálisan működő alternatíva. És szépen észre is venni, hogy ha hideg lesz, vagy szakad az eső, jóval kevesebb a kerékpáros, de mégsincs iszonyatos dugó. (Óriási dugók akkor vannak, amikor ehhez még valami útlezárás is társul, lásd rakpart vagy Belvárosi híd. Na az megfejelve rossz idővel, hóval, és kész a lebénult város.) Ahogy kisüt a nap, rögtön megugrik a kerékpárosok száma. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy itt relatíve kevés a festékkel gyártott kerékpárút (gyalogosokkal közös osztottból sok van, na ott van is balhé elég).

Visszatérve a poszt nyitómondatára, igenis ma a kerékpár teljesen legitim közlekedési eszközzé nőtte ki magát a városokban is. Sporteszközként leginkább a tinik használják még. Meg vannak a hivatásosok - futár - abból Szegeden nem igazán látok. A többi MIND csak egyszerűen közlekedik. Megy valahová.
Hogy miért biciklivel? Egyrészt mert jó idő van, és merem remélni, hogy van aki azért is megy biciklivel, mert az egészségesebb. Meg azt is remélem, hogy olyan is van, akinek az is szempont, hogy nem járul hozzá a környezetszennyezéshez.
És biztosan sokan vannak olyanok, akik azért járnak biciklivel, mert - a válság miatt talán egyre többen - ezt engedhetik meg maguknak, az autó drága, sőt talán bérletre sincs pénz.

Persze közöttük is ott vannak azok, akiknek fogalmuk sincs a jobbkézszabályról, a jobbratartsról, azért sem világítják ki a biciklit - bár városban sokkal jobb az arány, mint falvakban - , őket mi sem szeressük, mármint mi, kerékpárosok, akik igyekszünk normális ember módjára közlekedni.

Úgyhogy csak módjával az általánosítással. (Elképzelem, hogy egy pösti embör hazalátogat vidéki idős szüleihez, ahol az unoka imád bringázni, és a nagyszülők mindenhova kerékpárral járnak, majd az esti híradót nézve, valami hír kapcsán, ahol Budapesten parkolóhelyeket szüntettek meg kerékpárút miatt, fröcsögve kezdi el szidni azokat a 'kurvabiciklistákat', hogy IFÁval kéne rátolatni mindre.)

Nem mondom, hogy Szegeden nincsenek sötét, általánosító, kerékpárellenes médiadilettánsok, mert vannak. És máshol is, ezért ferdítik el jól a híreket, további ellentéteket szülve. (Majd most Szegeden is lesz anyázás, mert itt is szüntetnek meg parkolóhelyeket, igaz, nem kerékpárút lesz a helyén.)

Én azt hiszem a következők talán segítenének:
1. Igyekezni kéne betartani a szabályokat*. (Kerékpárosra, autósra, gyalogosra egyaránt gondolok!) A konfliktusok java ugyanis valamilyen szabálytalanságra vezethető vissza. Ha nem szabálytalankodunk, akkor a konfliktusok java nem is történne meg.
2. Odafigyelni a többi közlekedőre, és több tolerancia sem ártana. (Ide sorolhatnék pl. olyan apróságot is, amikor a postás a biciklijét pontosan a járda KÖZEPÉN állítja le, hogy egyik oldalon sem lehet mellette elférni rendesen. Mibe kerülne neki a szélére letámasztani? Semmibe.)
3. Össze kéne tartani. Mind közlekedni akarunk, valahol közösek az érdekeink. Az autós nem akarhatja, hogy ne legyenek biciklisek, mert akkor több autó lesz... lásd fentebb. Azt sem akarhatja, hogy ne legyenek kerékpárutak, mert akkor az úton fognak biciklizni 'azokarohattbiciglisták'. A biciklisek nem akarhatják, hogy csak bicikliutak legyenek, lévén ők is járnak néha autóval. (És esetleg az autós gyereke is akarhat majd biciklizni, ami mennyivel biztonságosabb egy kerékpárúton.)

Én mindenesetre szeretek biciklivel járni, bár akarnak néha elütni, és találkozom bunkókkal eleget (autósokkal, kerékpárosokkal és gyalogosokkal egyaránt). Mert gyors. Mert egészséges, nekem és a környezetnek is. Mert nem kerül semmibe. Mert nem függök menetrendtől. Mert nem ácsorgok  dugóban. (De beismerem, Pesten nem biztos, hogy mernék kerékpárral járni.)

* A szabálybetartás nem elég, ha nem ismerjük őket. Tudatos és idejében elkezdett nevelés kellene, már gyerekkorban az iskolában, mert a szülőkre nem lehet számítani manapság.
Lehetne mondjuk 6-10 év között oktatni egyfajta gyalogos KRESZ-t, piros lámpa, zebra, szétnézni, járda, stb.
Aztán 10-16 éves korig mehetne a kerékpáros (segédmotoros) KRESZ, ott már lenne jobbkézszabály, elsőbbségadás, világítás, főként városra koncentrálva. Aki nem ül biciklire, annak sem baj, egyfajta alapokat le lehet fektetni.
16 év felett meg mehet az autós jogsi, az meg mint most.