Mentünk éppen ma reggel az Atissal, jó kedvünk volt, mert felszedtünk egy kuka mellől pár jó kis széket. Fel is volt szépen téve a tetőre. A Tiszapart felé mentünk, gondoltuk még beugrunk ott is szétnézni, van ott építkezés-felújítás, hátha akad valami jó kis cucc.
Meg is küldtem a Ladát, az Atis vigyorgott is.

A kereszteződésben jött a mama át az úton, pedig nincs is zebra, rohadt nyuggerje. Én azér vigyáztam rá, gyorsan eltéptem előtte, és csak rögtön utána drifteltem be balra. Szeretem a hirtelen kanyarvételt, jól tolja a seggét a kocka. Nem indexeltem, mert egyenrangú kereszteződés, ott meg minek. Meg hát spórolok is az aksival, mer a zene mindig leszívja. Zene meg csak kell. Bár ki kéne cserélni valami nagyobbra, de elment a pénz a körbefóliázásra. Most tök fekete, nagyon király a gép, nem látsz be az ablakon, az fix. Oldalra ki én sem nagyon, ezért mentem most is leeresztett ablakkal.

Na szóval, a mama biztos megijedt, ahogy megsuhintotta a menetszelem, aztán megállt, nyammogott valamit, nézett csúnyán. Nem érdekelt volna, de az Atis felkapta a fejét, hogy beszólt, bazzeg. Érted, beszólt, ne haggyad mán, nyúl vagy. Hű vazze, tényleg, lettem én is pipa gyorsan. Megálltam, néztem, a mami közben átért az úton, és a Tisza felé ment felfelé. A Lada a rükit nem akarta elsőre bevenni, de aztán összejött, visszatolattam, befordultam. Kikiabáltam neki, hogy VALAMI GOND VAN MAMA? Nem mert szólni sem, csak nézett. Betojt a nyugger, mindjárt nem volt nagy a szája.
Na azér. Aztán elhúztunk.

Sok nyavalyás nyugger, egyszer agyonütök egyet, merjen csak beszólni.

A fentiek egy része a képzelet szüleménye. A másik része sajnos nem.