Megmentettem az életed, te seggarc. Bevallom, nem szándékosan, és bánom is, de csak a reflexeimnek köszönheted, hogy nem a kórházban vagy koporsóban fekszel most.
Kanyarodtam a Csap utcáról balra a Gábor Áron utcára, amikor te, a nekem jobboldali járdán érkezve biciklivel, kivágtál elém hirtelen a zebrára. (A Google képpel ellentétben a zebra újra van festve, viszont több fa van, és autók is parkoltak a kocsma/lottózó előtt, én nem is láttalak jönni.)
Te biztos, hogy láttál, de ennyi eszed volt. Ha más van ott helyettem, talán már nem élsz.
Óriásit fékeztem, és valamit láthattál az arcomon, talán az ekkora ostobaság feletti döbbenetet, talán a gyilkos dühöt, mert egy "mivan"-ra futotta azért tőled, és a szemkontaktust is tartottad. Láttad, hogy tekertem le az ablakot, hogy valamit csúnyát hozzádszóljak (megállni nem álltál meg, menekültél), és még visszaszóltál, hogy: "Nem látod, hogy gyalogosátkelő?"
(Igen, a normális emberek agya itt ledobja a szíjat. Ennyire hülye nem lehet szabadlábon/életben.)
Válaszul én is ezt ordítottam utánad: "De te biciklivel vagy!"
Elég gyorsan kifogytál az észérvekből: "Üssél el!"
Az egészre tanú is van, a dinnyeáruslány a zebra túloldalán.
Hát, tudod mit? Legközelebb el is ütlek. Engem nem büntetnek meg érte, te meg megérdemled. A családod, ha van, sajnálom, de téged csöppet sem foglak. A kocsiért mondjuk kár - jobban mint érted - , behorpad a lökhárító, meg a motorházfedél, és összekensz mindent a hülye véreddel, mondjuk agyvelő nem sok lesz, ami szétfröccsenjen.
És mivel bizonyos kultúrákban, akinek megmentjük az életét, azzal mi rendelkezünk, a miénk lesz, így csak egy dolgot kérek. Ismételd meg ugyanezt, ugyanígy. Moszkvában.
A rend kedvéért, rá hasonlítottál, csak persze egy kocsmatöltelék agyátelitta tahóvá süllyedve:
Utolsó kommentek