De milyet?

Nemrégiben volt két cikk a Totalcaron, ez és ez, az elsőben egy Dacia MCV autóságát szapulják, a másodikban pedig arról esik szó, hogy mennyire nem érdemes bizonyos autókat megvenni.

És tényleg. Belegondoltam, hogy mit kezdenék én mondjuk egy Nissan 350Z-vel (szándékosan nem írok Ferrarit, mert az egyáltalán nem kéne*, meg eleve a GranTurismo jellegű autókhoz jobban vonzódom, mint a supercar-okhoz), ami nagyon tetszik, kemény, erős, nem kell filózni, hogy melyik motorral vegyem (ellentétben egy Audi TT-vel, pl.). De közben kétszemélyes, csomagtér kisautónyi, a közutakon szabályosan a tudásának a töredékét sem használhatom ki. És bevallom, nincs kedvemre a nagy fogyasztás és Co2 kibocsátás sem. (Nem vagyok egy megveszekedett környezetvédő, de valahogy mégis zavarna.)

De említhetném a BMW 6-ost is, ami a most belekerült dízelmotorral nem fogyaszt sokat (relatíve), elég erős, már csomagtere is van, de hátsó ülés még mindig nem igazán, és mintha túl nagy volna, és a hozzá társuló imidzs/image sem tetszik.

Szóval van egy rakat autó, amit szívesen vezetnék, pályán, élvezkedni velük, de a mindennapokra nem igazán alkalmasak. Megvenni eszem ágában sem volna őket.

Számomra jelenleg a csúcs azok közül, amit meg is vennék, mert HASZNÁLNI is tudom, de közben azért autó is, nemcsak közlekedési eszköz, az egy Mazda6 MPS. Ami még efölött is bejön, az már túl nagy, túl hivalkodó. (Szerény vagyok, micsinájjak ;-))

Egy bazi nagy "igazibb" terepjáró (Mercedes G az igazi, de egy Nissan Pathfinder csatahajó is megtenné) biztonságot ad, tágas, lehet vele menni bárhová, de autópályán meg zajos, és imbolyog. Kell az nekem?

A SUV-ok között persze vannak jobb kompromisszumok, de azt meg lopják, maffiózóautónak nézik, leköpik (BMW X3 3.0sd). Talán a Volvo XC90?!


Tényleg vezetésiélménykölcsönző kellene. Aztán mindenki rájöhetne, hogy az álomautók jobb is, ha csak álomautók maradnak.



* Tényleg. Mind piros, és már megkülönböztethetlen számomra. Az utolsó, ami tetszett, az a 456-os volt, és kékben.