Ezt olvasván jöttek elő az alábbiak:
A kötelező biztosítás alapvetően olyan volna, mint a több biztosítós egészségügyi rendszer. Érdekes, az előbbi miatt háborgunk/tüntetünk/népszavazunk.
Persze, hogy nem, mert teljesen abszurd módon, pontosan fordítva működik. Itt nem úgy van, hogy ki mit fizet, azt kap. Aki spórolni akar, az megy a MÁV-hoz, KÖBÉ-hez és hasonló képződményekhez. Hiszen, ha az ő autóját összetöri valaki, akkor úgyis a MÁSIK biztosítója fedezi az ő kárát. Az meg bármi lehet, jó eséllyel jobb, gyorsabb, korrektebb. Akkor ő miért ne spóroljon?
De ha egyre többen gondolkodnak így* (az ilyen emberkéket hívják a játékelméletben csalónak), akkor egyre nagyobb eséllyel fogja a MÁV-nál biztosított autóját egy másik MÁV-os (vagy KÖBÉ-s, tetszés szerint) összetörni. És akkor majd rájön, miért is fizet ő is olyan keveset. Szívni fog, na. De ő meg is érdemli.
Meg kéne fordítani a rendszert. Mindenkinek a SAJÁT biztosítójánál kellene rendeznie a kárát. (Gyorsan ott is hagynák az ügyfelek a "biztosítási egyesületeket".) Így volna igazságos. Ki mit fizet, annyit is kap.
* "A biztosító kiválasztásánál a legalacsonyabb árra mentem" - írja ezt a Totalcar egyik autós újságírója. Szerencsére azért a többiek közül sokan másképp gondolják:
- "Meg noname, illetve rossz hírű (MÁV) biztosítónál úgyse kötnék szerződést"
- "szerintem szalonképes biztosítók"
- "Az első biztosító, aki nálam biztosító benyomást kelt"
- "A két legolcsóbb az a két biztosító, akikhez akkor se viszem, ha ők a legolcsóbbak"
Utolsó kommentek