Vagy mégsem? Esetleg nem is ugyanarról beszélünk?

Szeptemberben kényszerből tömegközlekedéssel jártam. Vagyis sokat gyalog is. És rájöttem miért panaszkodnak a járdán közlekedő biciklisekre.

Egyébként én is biciklivel járok, és szoktam muszájból járdán tekerni néha. De ez általában csak pár tíz méter, és soha nem csengetek gyalogosra, lassan és óvatosan gurulok.

De most rájöttem, hogy sokan nem ÍGY bringáznak járdán. Hanem ők csak ott mennek. Végig.
Jellemzően ötvenes asszonyok, akik bizonyára rettegnek az úttesten biciklizéstől. A legmegdöbbentőbb helyeken futottam össze velük, ők cseppet sem zavartatták magukat (bár el kell ismernem, nem is türelmetlenkedtek).

(Ilyen a Tápai utcán volt egyszer, ahol egy bunkó kopasz pasas a nőjével feljött a járdára bringával - miért, amikor forgalom sem volt az úttesten - , és ha nem lépek odébb, fellök a kormányával, mert esze ágában sem volt kitérni.)

Engem egyébként ez nem zavar, feltéve, ha tudja, hogy ő jár tilosban, lehúzódik, vár, nem akar elütni.

De azt azért tisztázzuk, hogy ÉN - és még bizonyára sokan mások - nem vagyok egy kategória velük! Én csak néha igénybe veszem a járdát (és tudom, hogy szabálytalanul). Ők viszont azon KÖZLEKEDNEK.