Korábban ígértem, hogy erre még visszatérek.

Miért is nem villogok én a szembejövőknek, ha rendőrt láttam az úton? És miért nem helyeslem ezt mástól sem?

A dolog eredetét a szockommunista rendszerben kell keresni. Akkor természetes volt, hogy egymásnak súgunk az iskolában, és engedjük puskázni a síkhülye Pistikét a dolgozatnál. Az pedig még korábbról rögződött bennünk, hogy az államhatalom fegyveres erői azért vannak, hogy politikailag elnyomjanak, tehát a rendőr/munkásőr/ávós/stb az ellenség.

A kapitalista rendszerben viszont verseny van. Ha én segítek az iskolában a hülyéknek, akkor csak azt érem el vele, hogy az egyetemen is ott lesz (pedig nem kellene neki), és később elhappolja előlem a jó zsíros állást. Bizonyára legtöbbünk ismer olyan munkatársat, aki tökhülye mindenhez, és vagy protekcióval vagy jó papírokkal került oda, ahol van. Na neki is biztos súgtak és engedtek puskázni. Pedig milyen jó szakmunkás lehetne belőle. (Akikből meg hiány van.)

Az úton ugyanez van. Miért figyelmeztessem én a másikat a rendőrre? Ha szabályosan közlekedik, nincs félnivalója. Ha meg szabálytalanul, akkor megérdemli, hogy elkapják. Azzal, hogy az én cinkosságom miatt megússza, csak azt érem el, hogy egy közveszélyes sofőr szabadon mehet az úton, mert a sok "rendes közlekedőtárs" figyelmezteti. Nem. Azzal, hogy villogunk, saját magunk ellen teszünk. Csak ezt nem fogjuk fel csökött agyunkkal, mert még munkál bennünk a régi beidegződés, hogy a rendőr az egy szemét, és csak meg akar büntetni.

Pedig más társadalmakban a rendőr nem ellenség. Ott úgy van, ahogy nálunk egyelőre csak a rendőrautókra van írva: szolgálnak és védenek. Ott nem félnek a rendőrtől, nem utálják, a rendőr értük van. Egyszer majd nálunk is így lesz. Egyszer mi is felfogjuk, hogy az nekünk, szabályosan közlekedő, élni akaró, célba egyben eljutni szerető autósoknak az JÓ, ha a rendőr kiszedi a sorból a gyorshajtó köcsögöt.