Tegnap este majdnem összehoztam egy jó kis balesetet. Igen, én. De legfeljebb az okozójának, de nem hibásnak tartanám magam.

Szegeden mentem a Mars tér felé, este hét körül, szakadó esőben. Négy sáv, a külső elég szar, sok a kiálló aknafedél. Ezért a belsőben mentem. A Mars térnél a belső sáv kettéválik, de mindkét sáv rákanyarodik a Kossuth Lajos sugárútra, az 5-ös felé. A külső sáv szintén kettéválik, és megy egyenesen. Nekem egyenesen kell továbbmennem hazafelé.

A Mars tér előtt voltunk két lámpával, előttem kb. 5-6 autó, senki nem ment gyorsabban 50-nél, ez az időjárást tekintve nem is csoda.

A Kálvária sugárútnál nem sokkal előttem váltott zöldre a lámpa, innen a következőhöz már pont zöldre értünk, át is gurultunk rajta szépen. A következőhöz közeledve jutott eszembe, hogy át kéne lassan sorolnom a külső sávba.

Belepillantottam a jobb tükörbe, és hátrapillantottam a vállam felett. Közben az indexhez nyúltam, majd előrenéztem. ANYÁM, SEGÍTS! Ezalatt ugyanis a sor előttem állóra fékezett a legalább 6-8 másodperce - ismétlem, már távolról is zöld volt -  ZÖLD lámpánál.

Elrántottam a kormányt jobbra, tuti fél méteren belül az előttem lévő jobb hátsó sarkától átcsúsztam a külső sávba. Ott szerencsére nem jött senki.

A balesetet én okoztam volna, mert nemcsak koccanás lett volna belőle. De kérdezem én: ki az a barom, aki miatt egy több másodperce zöld lámpánál állóra fékezi magát a sor? És hányszor találkozom ilyesmivel Szegeden. Ha valaki alszik, és késve indul, attól legfeljebb lassítania kéne a mögötte jövőknek, na de megállni? Én nem tudom mit csinálnak az ilyenek, de előre kéne menni, és megrugdosni őket. (A fent említett helyen nem lehet balra fordulni, csak egyenesen menni, tehát ez nem magyarázat.)

Figyeljünk a balfaszokra, mert olyankor is veszélyhelyzetet képesek okozni, amikor senkinek eszébe nem jutna.