25-én Miskolcon jártunk. Karácsonykor meg nincs rendőr, gondolták ezt sokan, Miskolc belvárosában láttam pár 80-90 körül közlekedőt. Külön csókoltatom a KTB-432 frsz. Skoda Fabia Combi sofőrjének édesanyját, aki már Mályinál is feltűnt, amikor a lassító-szűkítőnél majdnem belement az előtte menőbe (emiután engem megelőzött), aztán tolta, mert miért ne. Miskolcon újra előkerült ott is ugyanezen barom módon közlekedve.

December 28-án Pestre mentünk. Négyen, a 4-esen végig. (Jól kezdődik, mi?) Oda két óra, vissza két óra. Azonkívül, hogy Pesten (pedig alig mentünk be az Üllői út közepéig) szembesülhettünk a legszebb pesti köcsögségekkel (pl. egy letört hátsó ablaktörlős sötétzöld Peugeot 406 kombis suttyó beáll elénk ferdén a piros lámpánál, de a jobbra kanyarodó sávot is elállva, mert nem fér be - mi álltunk a piros lámpánál, ő meg csak úgy előrejött, biztos látta, hogy vidékiek, fuj. Én sem részletezem mi a véleményem a pestiek sűrűbbjéről. Akinek meg nem inge...)


Viszont családi gondok elé nézek. Az apósjelölt vezetési stílusa - próbálok megfelelő jelzőt találni - nyers. Félek vele egy autóban néha, főképp hosszabb utaknál. A kormányt legfelül fogja, középen, csak bal kézzel (a jobbal csak néha fog rá az egyik küllőre), ez meg elég instabil úttartást tud eredményezni. Nem is egyenesben, olyankor tartja szorosan, de pl. egy körforgalomból kifelé, vagy sávváltáskor tud ám szökkelni az autó, mint a kecske. A sebességkorlátozásokra eléggé tesz (lakott területen belül 70 simán, országúton 130-140 helyett), de az az ő jogsija és bukszája; viszont azért havas, némileg jeges padkánál, és bizonytalanul csúszásveszélyes úttestnél 130-cal menni azért mégsem kéne. Az, hogy későn vált fel (mentünk harmadikban 4500-as fordulat felett, tökegyenes sík úton, előttünk senki), az ötödiket "rendes" sebességként kezeli, az nem lep meg, apám is ilyen, nem nagyon tudtam vele sem megértetni, hogy az a spórolós, és nem csak 100-110 felett váltani való.

Ha viszont előttünk megy valaki, akkor finoman pumpálgatja a gázt, amitől billeg az ember feje (buszsofőrök tudnak ezzel a sírba vinni). Motorfék, és fokozatos fékezés az nincs, csak úgy izomból mindent, a kormányzást is. Vezetni vezetett már rengeteg kilométert, azzal nincs is baj, rutin van bőven, de téli gumira pl. először sikerült rábeszélni az idén. A keréknyomást sem tudom, hogy szokta-e valaha nézni, az új téligumikat 1,6 barral adták át - 2,3-2,6 a gyári érték két személyre - , ő meg úgy járt vele - szidta is ;-) - , még jó, hogy megnéztem, és felfújtam mindet. Rohadjon meg az a szervizes banda is, aki így kiad a kezéből munkát.)

Hogy lehet ezt normálisan közölni a gyerekeim leendő nagyapjával, hogy ha egyszer én félek mellette, ha ő vezet, akkor hogy adom oda az unokáit hozzájuk? Biztos fogja furikázni őket ide-oda, én meg rettegjek? Vagy majd a gyerekszáj megmondja? Nem tudatos ez a nyerseség nála, de mégis folyamatos feszültségben töltöttem a kétszer két órát (na jó, nem végig, mert odafelé az asszony is vezetett, az sokkal megnyugtatóbb). Beleszólást meg nem nagyon tűr a vezetésbe, anyósjelöltre is rámordult (szerintem ő is szokott félni, csak nem meri mondani). Nem rettegés ez, mert veszélyes előzésekbe nem kezd azért bele, de nem mernél nyugodtan szunyókálni mellette.

És ha belegondolok, hogy a korral ez valószínűleg rosszabb lesz... (Apám mellett soha nem féltem gyerekkoromban, de most, hogy betöltötte a hetvenet, a reakcióideje már nem a régi, és ráadásul "fülre" vezet (a motorhang és nem a sebesség/fordulatszám alapján érzékeli a sebességet). Én is ilyen leszek, vagy lesz elég eszem hozzá, hogy belássam, nem vagyok már fiatal?